Közismert, hogy az éghajlatváltozás a XXI. század egyik legfőbb kihívása. Az üvegházhatású gázok kibocsátásának mérséklését szolgáló érdemi intézkedések, beruházások nélkül Földünk légkörének átlagos hőmérséklete oly mértékben megnőhet a XXI. század második felére, hogy az már visszafordíthatatlan láncreakciókhoz vezethet, örökre megváltoztatva az elmúlt évszázadokban megszokott éghajlati körülményeinket, olyan földi éghajlatot eredményezve, amely alatt az emberiség eddigi története során még soha nem élt. E folyamat kezdete már napjainkban is mindannyiunk számára érzékelhető és mért adatokkal is alátámasztható. A változások mindenekelőtt az időjárási szélsőségek, pl. hőhullámok, viharok, özönvízszerű esőzések és aszályok gyakoriságának és intenzitásának növekedésében mutatkoznak meg. E jelenségek mind közvetlenül, mind közvetve – pl. árvizek, vízhiány, betegségek terjedéséhez optimális feltételek megteremtése révén – komoly és valós fenyegetést jelentenek az emberiség, közte hazánk lakossága számára is. E változások egy része, legalább néhány évtizedig, ráadásul akkor is bekövetkezne, ha az üvegházhatásúgáz-kibocsátás töredékére zuhanna. Ám a helyzet nem ez, a Föld egészét tekintve a kibocsátások folyamatosan nőnek.
Éppen ezért kulcsfontosságú, hogy az egyre szélsőségesebbé váló éghajlathoz való alkalmazkodás, azaz a jövő klímájához való tudatos igazodás érvényesüljön a projektek tervezése, megvalósítása során is. Valamennyi típusú projekt közül az infrastrukturális fejlesztésre irányulók azok, amelyek – elsősorban tervezett élettartamuk miatt – talán a leginkább ki vannak téve a jövő éghajlati viszonyainak. Amennyiben a tervezés során e feltételek nem lesznek figyelembe véve, és a szükséges alkalmazkodási intézkedések nem valósulnak meg, úgy az infrastruktúra hosszú távú fenntartása számos nehézségbe ütközhet és ezáltal komoly költségekkel is járhat. Összességében kijelenthető, hogy az időben történő tudatos felkészülés mindenképpen a biztosabb, és minden tekintetben leghatékonyabb megoldás. Az infrastrukturális beruházások „klímabiztossá” tétele tehát számos előnnyel jár az infrastruktúra üzemeltetőjének, használóinak szempontjából is. A szélsőséges időjárás okozta károk elkerülése, az energiafelhasználás csökkentése, vagy a zöld felületek növelése révén csökkenthetők a hosszú távú fenntartási, üzemeltetési költségek, növelhető a beruházás használóinak biztonsága, komfortérzete.
Ennek szellemében a 2021-2027-es európai uniós fejlesztési ciklusban kötelező elvárásként jelentkezik valamennyi legalább 5 éves időtávra készülő infrastrukturális beruházás esetében az ún. éghajlatváltozási rezilienciavizsgálat elkészítése. E vizsgálat elősegíti a jelentős üvegházhatásúgáz-kibocsátással járó, vagy a jövő éghajlati adottságaival szemben kiemelten sérülékeny infrastrukturális fejlesztések azonosítását, és ezáltal lehetőséget nyújt a beruházás tervezői számára, hogy az éghajlatváltozás várható hatásainak, azok kockázatának számbavételével olyan kiegészítő intézkedéseket tervezhessenek a projektjükbe, amelyek nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy a létrejött infrastruktúra hosszú távon is költséghatékony módon üzemelhessen és betölthesse rendeltetését.